Supernatural

Az évad végén Luciferhez detroiti tartózkodása idején betoppan Dean és Sam, hogy utóbbi magába fogadja, utána pedig terve szerint visszazárja korábbi börtönébe. Ugyan Lucifer tud róla, hogy náluk van a ketrec kulcsa -a négy lovas mindegyik gyűrűje-, megszállja a fiút. Azonnal átveszi a porhüvely feletti hatalmat, és elteleportál a helyszínről. Egy tükrön át kommunikál a testbe zárt Sammel, és sorra jeleníti és öli meg a fiú korábbi ismerőseit, barátait. A Mihállyal való összecsapása a sors szerint Lawrence-ben lesz egy temetőben, ezért meg is jelenik a helyszínen, ahol próbálja meggyőzni az angyalt, ne küzdjenek meg, hiszen nem akarja bántani a fivérét. Végül Dean és két társa, Castiel és Bobby jelennek meg, és Cas egy szentelt Molotov-koktéllal megsebzi Mihályt, aki ettől szörnyű kínok közt elteleportál. A Sátán ettől teljesen bepöccen: egy csettintés erejével szétrobbantja Cast, Bobby nyakát pedig kitöri, amikor az rálő fegyverével. Ezt követően elkezdi verni Deant, teljesen szétroncsolja a fejét, majd annak autóján folytatná a püfölést, azonban az Impalát látván, Samben felelevenednek emlékei bátyjával, és visszanyeri uralmát a teste felett. Sam végül magába zárva a Sátánt, a lovasok gyűrűit felhasználva, visszaugrik a börtönbe, és magával rántja Mihályt is. Lucifer ezzel ismét rabságba kerül.

Epizódjai:

- Lucifer Rising

- Sympathy for the Devil

- Free to Be You and Me - The End

- Abandon All Hope

- Hammer of the Gods

- Swan Song

 Az igazi Lucifer a biblia szerint

Ki is igazán a sátán? Bukott angyal? Isten ellensége, a keresztény vallás ügyeletes rosszfiúja? Egy hatalmas, a teremtett világgal szemben örök gyűlöletet érző, kegyetlen és pusztító szellem? Egy biztos: amennyire titokzatos a kiléte, annyira sokféle néven szerepel az emberiség kultúrájában. A sátán szó a héber szaitan kifejezésből származik, melynek jelentése: vádló. A magyarázathoz a judaizmus legősibb szentirataihoz kell fordulni. Ezekben az áll, hogy amikor a világ teremtésének hajnalán isten szabad akaratú lényeket kívánt létrehozni - elsősorban az embert -, az angyalok alázatosan dicsérték a legfőbb Úr tervét. Kivéve egyetlen arkangyalt, Lucifert. Kijelentette, hogy az ember nem fogja beváltani Isten reményeit: a Föld „kisistene”ugyanis arra fogja felhasználni a szabad akarat tudományát, hogy gonoszságokat kövessen el, önző módon harácsoljon és kárt okozzon minden élőlénynek. Ez az angyal - aki tehát ennyire nem bízott az emberi fajban – Isten Égi udvartartásán belül az Úr után a legmagasabb rangúnak számított, és Isten leggyönyörűbb teremtményének számított, tudása miatt pedig még a maguk a leghíresebb arkangyalok, Gabriel, Mikhael, Rafael, és Uriel is tisztelték. Aztán mikor Isten valóban megteremtette Ádámot és Évát, a kételkedő angyal odalépett trónusa elé és kijelentette: soha többé nem szolgálja őt. Isten parancsára ekkor a négy arkangyal megragadta a lázadót, és lehajította az égből. A lázadó angyal soha nem nyugodott bele a vereségébe. Földre hullása után maga köré gyűjtötte azokat az angyalokat, akik már az égben is csodálták tudását és mágikus erejét, s e sereg élén felkelést robbantott ki Isten és égi udvara ellen. Ez volt az a titokzatos fejezet a történelemben, melyet a legősibb közel-keleti legendák úgy emlegetnek: az angyalok lázadása. A felkelés állítólag nemzedékeken keresztül tartott. A lázadó angyalsereg különféle állalakokban - főként emberi külsőt felvéve – elkezdték tanítani az embereket azokra a tudományokra, melyeket Isten titkosnak nyilvánított. Ilyen tiltott mesterségek voltak az asztrológia, a számmisztika, a nekromancia (halottidézés), a jóslás, a fénnyel való gyógyítás és az alkímia. Mindezeket tehát – a héber hagyományok szerint – éppen a lázadó angyaloktól, de különösen azok vezérétől, az ekkor már Mennyország szerte „Szaitan”-nak nevezettfő-lázadótól tanulta meg  az akkori emberiség. Emiatt tiltják szigorúan Mózes törvényei a jóslást, az álomfejtést, a halottaktól való tudakozódást, és a csillagok olvasását. Miközben átadták a titkos tanokat az embereknek – „az Ég fiainak” – fejébe szállt a dicsőség. Hencegni kezdtek, hogy ők a Föld valódi urai, majd megerőszakolták az emberek asszonyait és lányait. Ezekből a nászokból azonban nem emberi angyalok, hanem óriások és más buja és kegyetlen keveréklények születtek. A földön elszabadult a pokol: az óriások emberhússal és vérrel táplálkoztak, de egymást is kíméletlenül pusztították. Végül Isten megelégelte a dolgot és özönvizet zúdított a Földre, melybe belefulladtak mind az óriások, mind a lázadók által nemzett szörnyek. Magukat a zendülőket az Úr könyörtelenül megbüntette: egy sziklához láncolta őket valahol a Föld belsejében. Vezérük ekkor vesztette el örökre az égi angyalokra jellemző szépséges és örökifjú külsejét, s lett olyanná, amilyennek a középkori metszetek ábrázolják: szarvakkal, patával rendelkező szőrös testű, lángoló tekintetű lény. Ott uralkodik azóta is a büntetés helyén, melyet azóta neveznek pokolnak. Egy, a Qumráni tekercsekben fennmaradt ősi legenda szerint azonban évente egyszer megnyílik a talaj a szíriai sivatag egy bizonyos pontján, s egy pillanatra látni lehet a Sátánt, s a vele együtt megkötözött, iszonyú kínokat szenvedő lázadó angyalokat.